Az Euroliga pénzügyek sorozat első részében arra keressük választ, mennyire éri meg Európában maradnia (vagy épp hazatérnie) egy játékosnak? Az NBA-ből perspektívát jelent egy közepes szintű játékos számára az Euroliga? Mennyit keresnek a legjobb játékosok az európai kupasorozatban?
Változott a helyzetben Európában?
Mielőtt azt gondolnánk, hogy az NBA-ből csak manapság lehet Európába csábítani játékosokat egy-egy zsíros szerződéssel, addig a valóság az, hogy ez megtörtént már a ’80-as és a ’90-es években is. Ha NBA-szinten aprónak is tűnhet Bob McAdoo szerződése (1986 és 1990 között 290 ezer dollárt keresett évente, míg a Lakersnél közel 1 milliót szezononként), de azt érdemes hozzátenni, hogy egy 35 éves játékosról beszélünk. Ugyanilyen idősen került az Euroligába Dominique Wilkins is, aki 1995-ben tette át székhelyét Európába. Az ő kontraktusában 3,5 millió dollár volt megállapítva évente, gyakorlatilag ugyanennyit keresett Atlantában is.
Az Euroliga átszervezésével és a szponzorok érkezésével növekedett a klubok pénzügyi mozgástere is, így néhány sztárcsapat megengedheti olyan játékosok bérét is magának, akiket korábban nem. Ha nem is teljes bértömeg szempontjából, de egy-egy esetben most már felveszik a versenyt az NBA-csapatokkal az Euroliga legjobbjai (nem LeBron-szintű szerződésekre gondolunk). Ennek fényében talán nem is lesz annyira meglepő, ha milliós tételekről beszélgetünk az Euroliga szerződések kapcsán.
Mennyi az annyi?
Ez az utolsó szezon (2021/22), amikor félhivatalos információk kiderülhetnek a szerződésekről, ugyanis a következő szezontól az Euroliga és a játékosszakszervezet (ELPA) megállapodott, miszerint a játékos pénzügyei nem kerülhetnek nyilvánosságra. A jelenlegi megállapodás szerint, 250 ezer euró a „minimálbér”, míg 3,5 millió euró a felső plafon (akadnak még olyan játékosok, akik ezt is átlépik). Lássuk a listát!
- Nikola Mirotic (Barcelona) – 3,89 millió euró
- Shane Larkin (Anadolu Efes) – 3,20 millió euró
- Vasilje Micic (Anadolu Efes) – 2,59 millió euró
- Nikola Milutinov (CSKA Moscow) – 2,16 millió euró
- Jan Vesely (Fenerbahce) – 1,99 millió euró
- Walter Tavares (Real Madrid) – 1,73 millió euró
- Nando de Colo (Fenerbahce) – 1,64 millió euró
- Toko Shengelia (CSKA Moscow) – 1,56 millió euró
- Kostas Sloukas (Olympiacos) – 1,56 millió euró
- Nick Calathes (Barcelona) – 1,56 millió
- Cory Higgins (Barcelona) – 1,56 millió
Gyakorlatilag négy csapat uralja a legjobban kereső csapatok listáját: Barcelona, Anadolu Efes, Fenerbahce és a CSKA. A törököknél az állami beavatkozás segített fellendíteni a labdajátékokat (kosárlabda mellett a labdarúgást is), így akad pénz a sztárokra. A Barcelona egy adósságspirálba került (1 milliárd euró feletti tartozás), hitelekből próbálják a látszatot fenntartani, egyértelmű, hogy rengeteg pénzt költenek a játékosok fizetésére.
Az NBA-ből visszatérő Nikola Mirotic keresi a legtöbbet az Euroligában, egyedüliként a spanyol játékos lépi túl 3,5 millió eurós határt. Kétséges, hogy ez a modell meddig tartható fent. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy pályafutása csúcsán lévő NBA-ben légióskodó játékos lemond a bére kétharmadáról, hogy hazatérjen. Mennyire valóságos ez? Nem lehet, hogy a Neymar-transzferhez hasonlóan, itt is machináció történt a katalán klub részéről?
Végezetül pedig megállapíthatjuk, hogy az európai labdarúgáshoz hasonlóan, kosárlabdában is a pénz dominál. A tavalyi döntős Anadolu Efes és Barcelona összesen 5 játékost ad a top10-be. Az Euroliga pénzügyek második részében a klubok gazdasági helyzetével foglalkozunk!